2. fejezet - Memories

Sziasztok!

Örülök nagyon, hogy jóval több lett a látogatók száma… már maga ez is nagyon jóó… Annyit kérnék csak, ha tetszik vagy nem ennyit írjatok le kommentbe légyszíves nagyon megköszönném! Köszönjük Dorciinak a segítséget az írásban és a képet /megint/… Úgy néz ki, ő lesz a képfelelős. xD

                                                                                Giccaa

 "A régi tereken, a régi helyeken, a régi szerelem a város felett

ha visszanézek, ott állok veled.
a régi parfümöd 
a szád
a szemed .. " <3<3

 Nem igaaaaaaaaz! Hajnali három van és én még semmit nem aludtam. Folyamatosan kattog az agyam olyan dolgokról, amelyeket most azonnal el akarok felejteni. Percről percre emlékszem a doncasteri életem minden mozzanatára. Részben, talán azért mert kiskoromban anyával majd mikor idősebb lettem én is folytattam a naplóírást. Ám ezt a naplót megsemmisítettem az után a bizonyos nap után, de minden egyes mondata itt cseng a fülemben. Ez így nem mehet tovább… Most utoljára szabadon engedem a gondolataimat és hagyom, hogy visszavigyenek az időben. Tudom, nincs értelme tovább küzdeni ellene utoljára még rágódom egy sort rajta, majd meghúztam a vonalat, mely azt jelenti kész vége. Talán most vár rám valami szebb, mert megismertem valakit, aki többet is jelenthet nekem, mint puszta barátság, de ehhez végleg le kell zárnom a múltam…

*1997. május a játszótéren*

–Anya! Én is szejetnék hintázni, de a kisfijjú, elfogjajja! – nyávogtam.

– Menj kincsem és kérd el tőle! – pillantott ki anyu egy magazin mögül.

Bátortalanul elindultam a magányosan hintázó fiú felé. Majd még kevesebb önbizalommal a hangomban megszólítottam.

– Lécci ide adod a hintát, mert én is nagyon szejetnék!

– Nem! –válaszolt a fiú mérgesen, látszott rajta, hogy idősebb tőlem egy pár évvel, és a hangokat is tisztábban ejtette.

– De kérlek nagyon szejetném! Bájmit megteszek… – fogadkoztam.

– Bármit??

– Igen. – bólintottam.

–  Akkor ígérd meg, hogy leszel a legjobb bajátom és mellettem leszel jóban-losszban – hát neki sem ment igazán a hangképzés, de sokkal magabiztosabb volt, mint én, és a szándékát is egyértelműen a tudtomra adta– tudod mindig is szerettem volna egy lánybajátot… – mosolygott elpirulva.

– Nem bánom. Csak akkor beszéjjük meg, hogy akkor nagykojunkban sem fogjuk elgelejteni egymást.

-Rendicsek, és tessék itt a hintád. – majd hosszasan beszélgettünk, hogy még jobban megismerjük egymást.

*2004. október otthon*

– Csőcsáá kicsilány!! Mi a hézag?? Min töröd ennyire a buksid? – ült le mellém.

– Szia Lou, semmi különös csak, hogy is mondjam, na, ez irtó ciki, de félek…

–  Mégis mitől? – nézett rám az előbbinél sokkal komolyabban. –Nekem, tudod, hogy elmondhatod!

– Figyelj Louis, tisztában vagyok vele, hogy ki fogsz röhögni, de én tényleg parázok. Szóval tudod, hogy Larryvel kezdenek egészen jól alakulni a dolgok, és tegnap, amikor sétáltunk, majdnem megcsókolt és én full beijedtem. Tuti, hogy rosszul csókolok, vagy mit tudom én, de nem merem – néztem szomorúan.

– ÁHHHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHHÁHHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁH! EZT NEM MONDOD KOMOLYAN! HÁT EZ KÉSZ! FÉLSZ EGY EGYSZERŰ CSÓKTÓL? ÉN MEG MÁR AZT HITTEM, HOGY VALAMI BAJ VAN! – nevetett gúnyolódva.

–  Ez igen is nagy baj, nincs szükségem a folyamatos cikizésedre... Mellesleg kíváncsi, lennék, hogy te, hány lányt csókoltál meg Mr. Csókkirály!

– Én kérem szépen legalább 7-et. De figyelj, van egy ajánlatom csókolj meg és én megmondom a tutit? Na, mit szólsz? –kacsintott rám.

– Te egy idióta vagy Tomlinson! De majd pont veled te nem vagy normális! –mondtam felháborodva, majd a következő pillanatban Louis ajkai, már az enyémeket simogatták.

– Kitűnő! – suttogta. – Nem értem mitől féltél­–majd ismét számra tapasztotta az övét.

– Csak barátok… – motyogtam két csók között.

*2006. november a parkban*

– Szia csajszi hívtál! Valami baj… Jézusom mi történt? – hát igen Louis még soha nem látott sírni és kisírt szemeim láttán az örökké poénkodó barátom is kétségbe esett. Leült mellém és csendben nézte, ahogy könnyeim patakként áztatják arcomat.

­–Louis kész vége, ennyi volt szakítottunk – mondtam zokogva.

– De-de mi történt?

–  Larry, anyukája közölte velem, hogy nem akarja, hogy még nagyobb fájdalom érjen ezért ő elmondja, hogy Larry megcsal Kate-tel.. Hónapok óta együtt vannak, és ő ezt titkolja előlem! Az a féreg meg megpróbált megállítani, hogy megmagyarázza, érted, hogy megmagyarázza. Két éve járunk és így ér véget, én ezt nem élem túl Lou.. Nagyon fáj! – ekkora már olyannyira sírtam, hogy alig bírtam a lábamon állni.

– Na ne csináld már! Ennyit nem ér az a szemétláda! Menjek verjem szét annak a mocsoknak a képét? –kérdezte.

– Nem, teljesen felesleges, csak gyere ide és ölelj meg –mondtam kérlelő hangon.

– Tudd meg Stephanie, hogy én mindig itt leszek, neked bármi történjen, bárhol és bármikor rám mindig számíthatsz, mert mi örökké barátok maradunk Én erre megesküszöm neked, hogy soha nem hagylak egyedül – mondta és egy könnycsepp lefolyt az ő arcán is. Igazi barát, velem együtt szenved.

– Köszönöm Louis – suttogtam és egy puszit nyomtam az arcára.

*2007. május buli után* (nem, részegen)

– OMG! Stan szülinapi bulija dögunalom! – morogtam miközben Louis próbálta feldobni a hangulatot valami idióta szteppeléssel az Umbrellára de eredménytelenül. – Húzunk már innen megöl az unalom!! – nyávogtam miközben elindultam. De egy kéz a csuklóm után kapott és magához rántott.

–Kérlek Steph! Ne menj nem bírom nélküled… Már 10 éve ismerlek és azóta titkolom, hogy SZERELMES VAGYOK BELÉD STEPHANIE NICOLE. – majd magához rántott és hevesen megcsókolt. Nem lett volna szabad de ajkai szinte tépték az enyémeket. Majd a következő pillanatban egy házban voltunk szerintem Louis nagymamájának a házában, aki a szomszédban lakott. A ház üres volt...Csak Ő és én voltunk ott. Gyanúsan közeledett felém. Tudtam, hogy még az elején le kell állítanom. KÉRLEK NE!MI CSAK BARÁTOK VAGYUNK!- vágtam közbe. Louis egy pillanatra megállt. Még most is hallom,ahogy szenvedéllyel,akkor,ott,azon a helyen a fülembe súgta:FOGD FEL,HOGY TÖBB VAGY NEKEM.és még valami:KÍVÁNLAK! E szavak hallatán nem tehettem semmit,hisz én sem barátként tekintettem rá. Engedtem a kísértésnek. Éreztem ujjait a melleim, majd az alsó fehérneműm körül. És a csókjai...Azok a tüzes,vággyal teli csókok. Csupán egy szóval jellemezhetőek: FELEJTHETETLENEK! Ahogyan letéptük egymásról a ruhát...Ahogyan nyelvével érzékeny pontomat kényeztette...Ezen gondolkodom,és most is perzsel a vágy. Hogyan is feledhetném? De jöttek azok a dolgok is, amelyeket agymosással sem verhetne ki senki a fejemből. Amikor csípőjét hevesen mozgatva próbált nekem örömet okozni. Számára izgató, csöndes, majd egyre hangosabb sóhajok hagyták el ajkaimat,mikor Louis először magamban éreztem.. Nyögéseim hallatán Lou egyre mélyebbre hatolt, tempója gyorsabb volt. Ahogyan akkor a szemébe néztem láttam, hogy ő is tudja, nemsokára itt a cél. Szerettem volna tudtára adni, hogy élvezem, amit csinál, de a gyönyör miatt csak ennyi jött ki belőlem:ahh,MÉG!Elmosolyodott,majd az utolsó pár lökés után egyszerre élveztünk el. Habár ma nincs bennem szerelem iránta, nem hazudhatok magamnak. Be kell, hogy valljam, életem egyik legszebb estéjét élhettem át vele...

*2009. december a szobámban*

–Louis Tomlinson mégis, hogy tehetted? Anno, hogy bírtad megszólni Larryt? HM? Te is egy ugyanolyan undorító féreg vagy! És Hannahval, pont Hannahval jöttél össze?? Ha nem buktok le ugyanaddig titkolod te szemét disznó!! – ordítottam magamon kívül. Louis elindult felém és meg akarta fogni a kezemet, de én elrántottam.

– Meg ne próbáld! Undorodom tőled Tomlinson… Annyira vagy képes csak, hogy összetörj közbe meg áradozol, hogy így szeretsz meg úgy szeretsz?! Egy förtelem, amit csinálsz! Undorító ahogy viselkedsz, és még az ilyen nevezi magát legjobb barátnak jééézusom…. – kiabáltam tovább.

– Na azért álljon meg a menet, azért.. – vette át a szót Lou.

– És még neki áll feljebb megáll az eszem – replikáztam.

– Nem Stephanie elmondom, ha addig élek is, figyelj ide azért erről a legjobb barátsághoz nekem is lenne egy két szavam. Azért tisztában vagyok vele, hogy a híres Stephanie Nicole-nak csak bábnak kellettem. Az utóbbi hónapokban jöttem rá, hogy ki is vagy igazából. Arra kellettem csak neked, hogy legyen, aki támogat és erősíti az alapból nem kicsi önbizalmadat. Amikor Larryvel szétmentetek én ott voltam melletted, de amikor én szakítottam Zoe-val, te arra képtelen voltál, hogy ott  felhívj. – mondta emelt hangon.

– Fogd be a szád Tomlinson. Azért én a helyedben hallgatnék. Most inkább arról tarts bölcs szónoklatot, hogy ki csalt meg kit?

– Én téged, nem tagadom és sajnálom is, de azért ebben a kapcsolatban is látszanak az undorító jellemvonásaid Steph. Lemerem, fogadni, hogy nem korrepetálni jártál Eliot-hoz max gyakorlati bioszt. Te nem akarsz mást csak áttiporni az embereken és tudod miért? Mert még semmiért nem dolgoztál meg az életben semmiért érted? Anyuci és apuci gazdagok és ők mindent megadnak neked, bármire, amire kinyitod, a szád az öledbe pottyan, és ez kihat a jellemedre is, ezért akarsz mindenkit magad mögött tudni és ezért vagy egy ilyen elkényeztetett……– az utolsó szót elharapva kirohant a szobámból. Ma kiderült, hogy három hete  a barátom csal egy másik lánnyal, ráadásul még ki is oktat, én nem vagyok ilyen.  Abban a pillanatban, ahogy ezt végiggondoltam sírva rogytam a földre, én szerettem Louist teljes szívemből ő pedig át vert és megalázott. Belül darabokra hullottam és tudtam, hogy soha többé nem akarom a látni az undorító képét.

Sírva feküdtem az ágyamban évek teltek el de még mindig fáj. Teljes szívemből gyűlölöm Louist, már egy cseppnyi szeretet sincs bennem iránta. Viszont most itt a vége. Lezárom, a múltam nem emésztem többé magam, talán itt egy új remény, amitől megváltozhat az életem. Talán Ő lesz az, aki mellett újra boldog lehetek, és önfeledten nevethetek vele együtt. Segít nekem, abban, hogy más legyek mint most ne egy múltban ragadt báb , hanem egy igazi nő.