Emberkék!

Köszönöm a komikat, a nézettség növekedését meg mindent. Olyan cukik vagytok…

A részről annyit, hogy embertelen rossz, de ígérem innentől majd alakul. Hagyományos sztorinak látszik majd, de ígérem más lesz. Olvassatok Komizzatok!!

UI: Köszönjük a képeket Dorcinak és Fanninak, valamint a sok segítséget az írásban!!

                                                                                       Giccah

„Azokért az estékért élünk amikre nem emlékszünk, azokkal akiket soha nem felejtünk”

Dél körül a telefonom csörgésére keltem. Tudni illik, én reggel valami elviselhetetlen morcos vagyok ezért, hangos szitkozódások közepette vettem fel a telefont és anélkül, hogy a hívó nevére pillantottam volna, beleszóltam.

– Mi van? – hangom dühös és egyben álmos volt, de amikor meghallottam ki beszél a vonal túlsó végén szégyenemben úgy elpirultam akár egy paradicsom.

–  ÖÖÖ… Szia Steph! Úgy hallom felkeltettek, nem akartam! – mondta megilletődötten, valószínűleg nem ilyen stílusra számított.

– Dehogyis én kérek bocsánatot – mondta továbbra is ultrapiros fejjel – De amúgy mit szerettél volna?

– Jajj igen… Szóval csak annyit akartam kérdezni, hogy ma délután hattól rá érnél-e? Mert csaphatnánk egy görbe estét nálunk..,. tudod, ismerkednénk, buliznánk meg ilyesmik? És meg is ígérted tegnap, úgyhogy ezt csak tényként közlöm veled – hadarta Zayn és hallottam, hogy közben nevet.

– Figyu, benne vagyok, ott leszek meg minden.. Csak hol laktok?

–NE aggódj, inkább érted megyünk mert a szőke fejeddel, sosem találsz ide.

–Ez nem szőke, hanem barna tyúkeszű!! – mondtam nevetve majd letettem a telefont.

*5 órával később*

KIRÁÁÁLY VAGYOOOK!… 3 interjút és egy dedikálást lenyomni 5 óra alatt és még állok is a lábamon, azt hiszem, megérdemlem ezt a titulust. Most viszont gondban vagyok. Olyan problémám, van, ami a 21. században szerintem minden nőnél előfordul. 5 szó és egy kérdőjel és egy megoldhatatlan probléma --> MI A FRANCOT VEGYEK FEL? Na, igen tényleg nem tudom. Nem öltözhetek ki nagyon mert nem nagyon szeretném, hogy közönségesnek gondolnának és azt hinnék egy khm… vagyok. De akkor mit?

Végül a jó öreg Stephanie stílusnál maradtam, ami egy igazán egyszerű szett lett. Egy szaggatott farmer, egy fehér póló valamint egy barna csizma alkotta a szettemet.. Hajamat egyenesre vasaltam, fejemre egy sapkát húztam, majd egy alap sminket dobtam fel. 

Elégedetten mértem végig magam a tükörben.

– Hmm.. Ahhoz képest, ahogy ezelőtt egy órával förtelmesen néztem ki maga vagyok a megtestesült gyönyörűség – kuncogtam magamban, amikor csengettek. Továbbra is fülig érő vigyorra nyitottam ajtót.

– Hali Malik! – köszöntem majd megöleltem. Fura, hogy egy napja ismerem, mégis annyira közel érzem magamhoz, bár ez szerintem fordítva is így van. – Jah és szió göndör gyerek! – intettem a „sofőrnek” is.

–Szia, kislány!De jól nézel ki! –ölelt vissza Zayn. Majd illedelmesen kinyitotta nekem az autó ajtaját és beült mellém hátra.

– Készülj életed legjobb estéjére. Amit még 120 évesen is emlegetni fogsz, mert ez lesz az évezred legjobb magán bulija, higgy nekem – szórakoztatott minket Herold. 

–Majd meglátjuk Göndörkee, majd meglátjuk. –mondtam sejtelmesen majd fejemet Zayn vállára hajtottam. 

*4 órával később*

– ÁJEMSZEKSZIENDÁJNÓVIT – ordítottam önkívületi állapotban, atom részegen miközben Harryvel, hogy is mondjam elég érdekesen táncoltunk. Soha nem gondoltam volna, hogy öt fiúval ekkora bulit lehet csapni.

– Jól nyomod cica – hallatszott Harry hangján, hogy ő sem igazán szomjas.

– Részegen sem vagyok senki cicája – nevettem majd, ahogy leállt a zene ledobtam magam a kanapéra. Ekkor még nem sejtettem, hogy jön józan Payne bosszúja.( xD)

– FELELSZ VAGY MERSZEZZÜNK!! – kiabálta a drága, aminek rajtam kívül mindenki örült (rosszat sejtettem na) de kénytelen,kelletlen módon belementem. Török ülésbe ültünk középre pedig egy kiürült vodkás üveget raktunk. Engem ért a „hatalmas megtiszteltetés”, hogy én pörgethettem elsőnek. Amíg forgott az üveg csak ez járt az agyamban. Csak ne Lou-t csak ne Lou-t … Hála a jó égnek az üveg Zayn előtt állt meg.  A szívem hatalmasat dobbant okosan kell kérdeznem!

– Nos, mit gondolsz rólam? – kezdésnek elég ez a kérdés, úgyis elég infót tudok már erről.

– Hát egy nagyon csinos lány vagy, aki rendkívül jó arc és egy iszonyat nagy party állat…. És egy olyan lány akit szeretnék jobban megismerni – mondta. A többiek elismerően hümmögtek, én pedig csak remélni merem, hogy nem az alkohol beszélt belőle.

A gyenge kezdést olyan szintű durvulás követte, hogy az elmondhatatlan. Konkrétan Niall nyomott nekem egy sztriptíz féleséget, aztán én is egy hasonlóval boldogítottam Harryt. Liam lesmárolta Niallt ( jajj Danielle)  majd Liam kérdezett tőlem.

– Mi volt a legdurvább szexbaleseted? – kérdezte úgy, mintha csak az időjárásról érdeklődne.

– Nem mondom meg!!!! – azzal ittam,ledobtam a pólóm és már csak fehérneműben ültem a fiúk előtt. Áh, ne legyünk közönségesek, gratulálok Stephanie.

– Oké! Haroldka te jössz! – az üveg most is rám mutatott. Fantasztikus. – Merek! – tudtam, hogy még egyszer megkérdezi az előzőt, ezért megakadályoztam minél hamarabb.

– Merd elmondani, hogy mi volt a legdurvább szexbaleseted!! – vigyorgott, mint a töklámpa.

– Istenem de troll vagy! Na, jó szóval az akkori pasimmal eléggé, hm.. Közel kerültünk egymáshoz egy történelem szertárban, és hát a ruhák repültek rendesen, meg értitek. Amikor már majdnem megtörtént benyitott a tanár a pasim elejtett én meg meztelenül bele a 600 térképbe, amik, mint a dominó úgy borultak és kiverték az ablakot. – meséltem nem valami lelkesen, és duplán megcáfolva a "ne legyünk közönségesek" című haditervet. A srácok viszont röhögtek és ilyen „mekkora balfasz”, meg „milyen szerencsétlenek” szavak hagyták el a szájukat. Ezután rajtam volt a pörgetés sora. Imámat elmondtam,hogy kit nem szeretnék, eközben az üveg lassult, folyamatosan lassult és egyértelműen, félreérthetetlenül Louis Tomlinsonra mutatott.

– Akkor mi van, ha olyasvalakire mutat az üveg, akihez nincs kérdésem? – kérdeztem. Kicsit sem ciki a szituáció… Furcsálltam, hogy Lou aki mindig pörög és viccelődik ma nagyon csöndben volt, de most megszólalt:  – Menjünk tovább. Niall te jössz…–a szőke gyerek Lout pörgette, akinek azonnal nyomta is a feladatát.

–Figyeljetek srácok… Lehet, hogy most tovább rontok a helyzeten, de ez így szörnyű és mivel Louis nem bír közeledni vagy legalább megbeszélni a kétszáz éve történt dolgokat ezért, csókold meg Stephaniet! – az állam a földet súrolta.. NEM TEHETI!BIZTOS,HOGY NEM! Milyen megoldás ez?Hogy gondolja Niall ezt egyáltalán? Azonban Louis nemes egyszerűséggel felállt a következő pillanatban pedig ajkait az enyémekre tapasztotta. Egy darabig ficánkoltam, majd egy hatalmas lökéssel eltaszítottam magamtól.

– Azt hiszed ezzel meg van oldva minden?! Barom… – sziszegtem, úgy hogy csak ő hallja.

–  Ööö megyünk táncolni – próbálta oldani a feszültséget Zayn. Én pedig egy felbontatlan Jim Beam üveg és egy ulracuki fiú társaságában elindultam táncolni.

Az este innentől kezdve elmondhatatlan jól telt. Zayn-nek sikerült elfedtetnie velem minden gondom. Viszont az elfogyasztott alkohol hatása egyre jobban jött ki rajtam, és utolsó emlékem az volt, hogy Zaynnel száj a szájban megyünk fel a lépcsőn...;)

2. fejezet - Memories

Sziasztok!

Örülök nagyon, hogy jóval több lett a látogatók száma… már maga ez is nagyon jóó… Annyit kérnék csak, ha tetszik vagy nem ennyit írjatok le kommentbe légyszíves nagyon megköszönném! Köszönjük Dorciinak a segítséget az írásban és a képet /megint/… Úgy néz ki, ő lesz a képfelelős. xD

                                                                                Giccaa

 "A régi tereken, a régi helyeken, a régi szerelem a város felett

ha visszanézek, ott állok veled.
a régi parfümöd 
a szád
a szemed .. " <3<3

 Nem igaaaaaaaaz! Hajnali három van és én még semmit nem aludtam. Folyamatosan kattog az agyam olyan dolgokról, amelyeket most azonnal el akarok felejteni. Percről percre emlékszem a doncasteri életem minden mozzanatára. Részben, talán azért mert kiskoromban anyával majd mikor idősebb lettem én is folytattam a naplóírást. Ám ezt a naplót megsemmisítettem az után a bizonyos nap után, de minden egyes mondata itt cseng a fülemben. Ez így nem mehet tovább… Most utoljára szabadon engedem a gondolataimat és hagyom, hogy visszavigyenek az időben. Tudom, nincs értelme tovább küzdeni ellene utoljára még rágódom egy sort rajta, majd meghúztam a vonalat, mely azt jelenti kész vége. Talán most vár rám valami szebb, mert megismertem valakit, aki többet is jelenthet nekem, mint puszta barátság, de ehhez végleg le kell zárnom a múltam…

*1997. május a játszótéren*

–Anya! Én is szejetnék hintázni, de a kisfijjú, elfogjajja! – nyávogtam.

– Menj kincsem és kérd el tőle! – pillantott ki anyu egy magazin mögül.

Bátortalanul elindultam a magányosan hintázó fiú felé. Majd még kevesebb önbizalommal a hangomban megszólítottam.

– Lécci ide adod a hintát, mert én is nagyon szejetnék!

– Nem! –válaszolt a fiú mérgesen, látszott rajta, hogy idősebb tőlem egy pár évvel, és a hangokat is tisztábban ejtette.

– De kérlek nagyon szejetném! Bájmit megteszek… – fogadkoztam.

– Bármit??

– Igen. – bólintottam.

–  Akkor ígérd meg, hogy leszel a legjobb bajátom és mellettem leszel jóban-losszban – hát neki sem ment igazán a hangképzés, de sokkal magabiztosabb volt, mint én, és a szándékát is egyértelműen a tudtomra adta– tudod mindig is szerettem volna egy lánybajátot… – mosolygott elpirulva.

– Nem bánom. Csak akkor beszéjjük meg, hogy akkor nagykojunkban sem fogjuk elgelejteni egymást.

-Rendicsek, és tessék itt a hintád. – majd hosszasan beszélgettünk, hogy még jobban megismerjük egymást.

*2004. október otthon*

– Csőcsáá kicsilány!! Mi a hézag?? Min töröd ennyire a buksid? – ült le mellém.

– Szia Lou, semmi különös csak, hogy is mondjam, na, ez irtó ciki, de félek…

–  Mégis mitől? – nézett rám az előbbinél sokkal komolyabban. –Nekem, tudod, hogy elmondhatod!

– Figyelj Louis, tisztában vagyok vele, hogy ki fogsz röhögni, de én tényleg parázok. Szóval tudod, hogy Larryvel kezdenek egészen jól alakulni a dolgok, és tegnap, amikor sétáltunk, majdnem megcsókolt és én full beijedtem. Tuti, hogy rosszul csókolok, vagy mit tudom én, de nem merem – néztem szomorúan.

– ÁHHHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHHÁHHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁH! EZT NEM MONDOD KOMOLYAN! HÁT EZ KÉSZ! FÉLSZ EGY EGYSZERŰ CSÓKTÓL? ÉN MEG MÁR AZT HITTEM, HOGY VALAMI BAJ VAN! – nevetett gúnyolódva.

–  Ez igen is nagy baj, nincs szükségem a folyamatos cikizésedre... Mellesleg kíváncsi, lennék, hogy te, hány lányt csókoltál meg Mr. Csókkirály!

– Én kérem szépen legalább 7-et. De figyelj, van egy ajánlatom csókolj meg és én megmondom a tutit? Na, mit szólsz? –kacsintott rám.

– Te egy idióta vagy Tomlinson! De majd pont veled te nem vagy normális! –mondtam felháborodva, majd a következő pillanatban Louis ajkai, már az enyémeket simogatták.

– Kitűnő! – suttogta. – Nem értem mitől féltél­–majd ismét számra tapasztotta az övét.

– Csak barátok… – motyogtam két csók között.

*2006. november a parkban*

– Szia csajszi hívtál! Valami baj… Jézusom mi történt? – hát igen Louis még soha nem látott sírni és kisírt szemeim láttán az örökké poénkodó barátom is kétségbe esett. Leült mellém és csendben nézte, ahogy könnyeim patakként áztatják arcomat.

­–Louis kész vége, ennyi volt szakítottunk – mondtam zokogva.

– De-de mi történt?

–  Larry, anyukája közölte velem, hogy nem akarja, hogy még nagyobb fájdalom érjen ezért ő elmondja, hogy Larry megcsal Kate-tel.. Hónapok óta együtt vannak, és ő ezt titkolja előlem! Az a féreg meg megpróbált megállítani, hogy megmagyarázza, érted, hogy megmagyarázza. Két éve járunk és így ér véget, én ezt nem élem túl Lou.. Nagyon fáj! – ekkora már olyannyira sírtam, hogy alig bírtam a lábamon állni.

– Na ne csináld már! Ennyit nem ér az a szemétláda! Menjek verjem szét annak a mocsoknak a képét? –kérdezte.

– Nem, teljesen felesleges, csak gyere ide és ölelj meg –mondtam kérlelő hangon.

– Tudd meg Stephanie, hogy én mindig itt leszek, neked bármi történjen, bárhol és bármikor rám mindig számíthatsz, mert mi örökké barátok maradunk Én erre megesküszöm neked, hogy soha nem hagylak egyedül – mondta és egy könnycsepp lefolyt az ő arcán is. Igazi barát, velem együtt szenved.

– Köszönöm Louis – suttogtam és egy puszit nyomtam az arcára.

*2007. május buli után* (nem, részegen)

– OMG! Stan szülinapi bulija dögunalom! – morogtam miközben Louis próbálta feldobni a hangulatot valami idióta szteppeléssel az Umbrellára de eredménytelenül. – Húzunk már innen megöl az unalom!! – nyávogtam miközben elindultam. De egy kéz a csuklóm után kapott és magához rántott.

–Kérlek Steph! Ne menj nem bírom nélküled… Már 10 éve ismerlek és azóta titkolom, hogy SZERELMES VAGYOK BELÉD STEPHANIE NICOLE. – majd magához rántott és hevesen megcsókolt. Nem lett volna szabad de ajkai szinte tépték az enyémeket. Majd a következő pillanatban egy házban voltunk szerintem Louis nagymamájának a házában, aki a szomszédban lakott. A ház üres volt...Csak Ő és én voltunk ott. Gyanúsan közeledett felém. Tudtam, hogy még az elején le kell állítanom. KÉRLEK NE!MI CSAK BARÁTOK VAGYUNK!- vágtam közbe. Louis egy pillanatra megállt. Még most is hallom,ahogy szenvedéllyel,akkor,ott,azon a helyen a fülembe súgta:FOGD FEL,HOGY TÖBB VAGY NEKEM.és még valami:KÍVÁNLAK! E szavak hallatán nem tehettem semmit,hisz én sem barátként tekintettem rá. Engedtem a kísértésnek. Éreztem ujjait a melleim, majd az alsó fehérneműm körül. És a csókjai...Azok a tüzes,vággyal teli csókok. Csupán egy szóval jellemezhetőek: FELEJTHETETLENEK! Ahogyan letéptük egymásról a ruhát...Ahogyan nyelvével érzékeny pontomat kényeztette...Ezen gondolkodom,és most is perzsel a vágy. Hogyan is feledhetném? De jöttek azok a dolgok is, amelyeket agymosással sem verhetne ki senki a fejemből. Amikor csípőjét hevesen mozgatva próbált nekem örömet okozni. Számára izgató, csöndes, majd egyre hangosabb sóhajok hagyták el ajkaimat,mikor Louis először magamban éreztem.. Nyögéseim hallatán Lou egyre mélyebbre hatolt, tempója gyorsabb volt. Ahogyan akkor a szemébe néztem láttam, hogy ő is tudja, nemsokára itt a cél. Szerettem volna tudtára adni, hogy élvezem, amit csinál, de a gyönyör miatt csak ennyi jött ki belőlem:ahh,MÉG!Elmosolyodott,majd az utolsó pár lökés után egyszerre élveztünk el. Habár ma nincs bennem szerelem iránta, nem hazudhatok magamnak. Be kell, hogy valljam, életem egyik legszebb estéjét élhettem át vele...

*2009. december a szobámban*

–Louis Tomlinson mégis, hogy tehetted? Anno, hogy bírtad megszólni Larryt? HM? Te is egy ugyanolyan undorító féreg vagy! És Hannahval, pont Hannahval jöttél össze?? Ha nem buktok le ugyanaddig titkolod te szemét disznó!! – ordítottam magamon kívül. Louis elindult felém és meg akarta fogni a kezemet, de én elrántottam.

– Meg ne próbáld! Undorodom tőled Tomlinson… Annyira vagy képes csak, hogy összetörj közbe meg áradozol, hogy így szeretsz meg úgy szeretsz?! Egy förtelem, amit csinálsz! Undorító ahogy viselkedsz, és még az ilyen nevezi magát legjobb barátnak jééézusom…. – kiabáltam tovább.

– Na azért álljon meg a menet, azért.. – vette át a szót Lou.

– És még neki áll feljebb megáll az eszem – replikáztam.

– Nem Stephanie elmondom, ha addig élek is, figyelj ide azért erről a legjobb barátsághoz nekem is lenne egy két szavam. Azért tisztában vagyok vele, hogy a híres Stephanie Nicole-nak csak bábnak kellettem. Az utóbbi hónapokban jöttem rá, hogy ki is vagy igazából. Arra kellettem csak neked, hogy legyen, aki támogat és erősíti az alapból nem kicsi önbizalmadat. Amikor Larryvel szétmentetek én ott voltam melletted, de amikor én szakítottam Zoe-val, te arra képtelen voltál, hogy ott  felhívj. – mondta emelt hangon.

– Fogd be a szád Tomlinson. Azért én a helyedben hallgatnék. Most inkább arról tarts bölcs szónoklatot, hogy ki csalt meg kit?

– Én téged, nem tagadom és sajnálom is, de azért ebben a kapcsolatban is látszanak az undorító jellemvonásaid Steph. Lemerem, fogadni, hogy nem korrepetálni jártál Eliot-hoz max gyakorlati bioszt. Te nem akarsz mást csak áttiporni az embereken és tudod miért? Mert még semmiért nem dolgoztál meg az életben semmiért érted? Anyuci és apuci gazdagok és ők mindent megadnak neked, bármire, amire kinyitod, a szád az öledbe pottyan, és ez kihat a jellemedre is, ezért akarsz mindenkit magad mögött tudni és ezért vagy egy ilyen elkényeztetett……– az utolsó szót elharapva kirohant a szobámból. Ma kiderült, hogy három hete  a barátom csal egy másik lánnyal, ráadásul még ki is oktat, én nem vagyok ilyen.  Abban a pillanatban, ahogy ezt végiggondoltam sírva rogytam a földre, én szerettem Louist teljes szívemből ő pedig át vert és megalázott. Belül darabokra hullottam és tudtam, hogy soha többé nem akarom a látni az undorító képét.

Sírva feküdtem az ágyamban évek teltek el de még mindig fáj. Teljes szívemből gyűlölöm Louist, már egy cseppnyi szeretet sincs bennem iránta. Viszont most itt a vége. Lezárom, a múltam nem emésztem többé magam, talán itt egy új remény, amitől megváltozhat az életem. Talán Ő lesz az, aki mellett újra boldog lehetek, és önfeledten nevethetek vele együtt. Segít nekem, abban, hogy más legyek mint most ne egy múltban ragadt báb , hanem egy igazi nő. 

1.fejezet

Sziasztok!!

Sikerült végre megírnom az első fejezetet ... Szóval parázok egy kicsit, hogy van-e ilyen blog vagy egyáltalán fogja-e olvasni valaki. Na de mindegy fő a pozitív hozzáállás. A lényeg az, hogy egy hét után sikerült megírom az első fejezetet…..

                                                                Puszii: Gicca

Ui: A képet köszönjük Dorcinak <3

"Soha ne félj mert engem arra kértek, hogy csak két dolog vezessen: a szív és a lélek"

*4 hónappal később*

  Úristen!!!  El sem hiszem, hogy ide jutottam négy hónapja még egy kis egyszerű jó hanggal megáldott csitri voltam, aki történetesen 3 igennel jutott tovább, de aztán gyökerestül megváltozott az életem. A táborban sikeresen vettem az akadályt, majd a mentorházban Cheryl engem választott azok közé, akikkel szeretné folytatni a versenyt.

   Most pedig itt vagyok a Fináléban, és mindjárt én következem. Az előttem lévő Finalista csapat lesétált a színpadról és közben már a műsorvezető konferálta, hogy én következem. A mentorom még szólt egy pár szót majd a kisfilmem következett. Remegő gyomorral álltam a színfalak mögött- mi lesz, ha elrontom? Majd nyílt a fal én pedig hányingerrel küszködve léptem a közönség elé.

– I know I can't take one more step towards you, Cause all that's waiting is regret…

– Teljesen átéltem a dalt annyira én voltam, magaménak éreztem ez első perctől fogva, és amikor a végére értem a közönség állva tapsolt. Majd jött a zsűri, akiktől még soha életemben nem kaptam ennyi dicsérő szót. Végül a műsorvezető fel tett pár kérdést a dalról és kapcsolták a „rajongótáboromat”, akik olyan sokan voltak és olyan cukik voltak….. még most sem bírom elhinni, hogy ennyien szeretik azt, amit csinálok.

*20 perccel később*

- Velem ne szórakozzatok, én ezt nem veszem fel! - Konkrétan Mark a stylistom egy 20 centis magas sarkút próbált rám adni.

-Jajj kisszívem! Nem kibírod azt a 10 percet…- csóválta a fejét.

- Nem!!! Azt se tudom, kivel énekelek….. kaptam egy dalból körülbelül 2 versszakot, hogy tanuljam meg, azon kívül semmit nem tudok, lehet , hogy valami getto rapperrel fogok énekelni és örülök, ha majd arra tudok koncentrálni, hogy egyenesen álljak ebben az idióta cipőben. Nagyon gyorsan felejtsd el, hogy ezt valaha rajtam fogod látni!! – toporzékoltam.

- Először is kincsem, nem hiszem, hogy a Your songot egy getto rapperrel fogod énekelni!! Másodszor pedig vedd fel azt a nyomorult cipőt és húzzál a színpadra!!

- mondta most már mérgesen. Kénytelen kelletlen módon felhúztam a gyűlölt lábbelit és imbolyogva száz százalékig biztosan abban, hogy el fogok esni elindultam a színpad felé.

Felkonferáltak majd a következő pillanatban nem tudom, hogy kerültem olyan gyorsan oda ebben a rémségben, már a színpad közepén álltam. A zene elindult, a közönség érdeklődve nézett rám. Gondolom ők is kíváncsiak voltak, hogy a híres Stephanie Nicole, kivel fog énekelni. A gond csak az, hogy én magam sem tudom.

Ezt körülbelül egy tized másodperc leforgása alatt gondoltam végig, mert a következő pillanatban már énekelnem kellett.

It's a little bit funny, this feeling inside I'm not one of those, who can easily hide I don't have much money, but boy if I didI'd buy a big house where we both could live- kezdtem gyomorgörccsel az éneklésbe. Amikor pedig az első versszak végéhez értem, Cheryl a dalomba beleszólva kiabálta:

 - A színpadon pedig a One Direction!! Ekkor a színpad sarkában 5 mosolygós arcú fiú tűnt fel folytatva a megkezdett Elton John számot. Tulajdonképpen örültem nekik, de abban a pillanatban, ahogy megláttam az egyiket úgy éreztem inkább küldték volna azt a bizonyos getto rappert. Louis Tomlinson mégis mi a francot keres velem egy légtérben. Eszembe jutott legjobb barátság-nagy szerelem-nagyszakítás című történet, mely az agyam azon részébe, van elzárva, ami ezt a nevet viseli: SÜRGŐSEN ELFELEJTENI, DE NEM MEGY!!

Már nem vagyok, szerelmes belé csak egyszerűen fáj, ahogy átvert még anno. Na, jó most nincs idő gondolkodni, lehet, hogy ezen az 5 srácon múlik a győzelmem. Attól függetlenül, hogy lassan a dal első refrénjénél tartunk, még mindig kb. 3 méter távolság van köztünk. Úgy döntöttem én indulok el feléjük, de bár ne tettem volna. Abban a pillanatban, amikor az első két métert sikeresen megtettem a cipőm sarka hangos reccsenéssel kifordult, a bokám kificamodot, én pedig egyenes úton haladtam afelé, hogy egy egész ország előtt leégetve magam, közelebbről megismerjem a padlót. Az utolsó pillanatban azonban egy kéz fogott, meg amire a közönség megnyugodva felsóhajtott. Felnéztem a „megmentőmre” és még életemben nem láttam, olyan helyes fiút. A szemeibe, azokba a gyönyörű ragyogó barna szemeibe néztem. Legszívesebben örökké úgy maradtam volna, de folytatnunk kellett a dalt. A cipőmet ledobva bukdácsoltam az ismeretlen fiút kézen fogva a többiekhez, ahol együtt elénekeltük az utolsó refréneket aztán a közönség lelkes újongása közepette levonultunk a színpadról. Szerencsére sikerült komolyabb sérülés nélkül megúszni a kis balesetet, így egyre határozottabban lépkedtem lefelé. Sajnos nem sikerült velük beszélnem, mert rohannom kellet átöltözni. Majd talán az eredményhirdetés után elcsípem őket és megköszönök nekik mindent.

*10 perc múlva*

– A szavazást ezennel lezárom - mondta Mr. Úgy ordítok, hogy beszakad a dobhártyám. Ekkora már olyan szinten izgultam, hogy Cheryl kezéből a vérkeringést kiszorítva az ájulás határát feszegettem.

Az első kiseső versenyző, aki nem vehet a részt a holnapi fináléban pedig… - csak ne én legyek, csak ne én legyek – STEPHANIE NICOLE.

Könnyekkel küszködve öleltem meg a mentoromat, aki csak biztató szavakat suttogott, mosolyogtam a műsorvezetőre válaszoltam a hülye kérdéseire majd a két továbbjutó énekest végigölelve lesétáltam a színpadról. Amire a backstagebe értem már potyogtak a könnyeim, de már örömömben.

- Gratulálok nagyon ügyes voltál, és ne bánkódj nekünk is csak a harmadik helyig futotta! –mondta nevetve egy göndör srác és közben szorosan megölelt. – Amúgy Harry vagyok! –mondta kedvesen. Ezután sorra bemutatkozott a maradék három fiú. Az az egy fiú, akit pedig a hátam közepére se kívántam látszólag nem tudta eldönteni, hogy mit tegyen, de engem ez annyira nem is érdekelt. Inkább köszönet ódákat zengtem Zaynnek az iszonyat cuki fiúnak, aki megmentett a teljes beégéstől.

– Köszönöm, köszönöm köszönöm annyira rendes vagy!! – mondtam immár legalább ezredjére. – Mivel hálálhatom meg ezt neked? – kérdeztem.

–

Semmiség, hidd el! De talán, ha holnap átjönnél, hozzánk egy kicsit ismerkedni ezt a meghálálom, dolgot kipipálhatnánk! – kacsintott rám én pedig úgy éreztem menten elájulok.

– Még megfontolom…– válaszoltam meglehetősen bizonytalanul. –Tudod, van ott egy... na mindegy..., itt a számom holnap írj egy üzit és ott leszek ígérem! – azzal elindultam az öltözőm felé, hogy összepakoljak. Azonban egy kéz kulcsolódott a csuklómra.

– Steph várj! Gratulálok nagyon ügyes voltál tényleg. – mondta.

– Nem kell a gratulációd Louis, és eressz el!- sziszegtem, majd mérgesen betrappoltam (xD) az öltözőmbe.

Amikor végre összepakoltam elindultam a stúdió elé és reménykedtem, hogy anyáék még nem mentek el, de nagyon úgy tűnt, hogy tévedtem. Szuper mehetek taxival. Azonban ekkor valaki megszólított.

– Jól jönne egy fuvar mi? – nézett rám mosolyogva Zayn.

– Hát igen, köszönöm! Fura, hogy mindig ott vagy,ahol szükségem van rád! – mondtam, ő pedig ilyen "gentlemanesen" kinyitotta nekem az ajtót, majd ő is beült és elindultunk.  Út közben rengeteget beszélgettük mesélt a családjáról, a barátairól, a kapcsolatairól. Ezekről a témákról engem is rendesen kifaggatott.  Elmondta, hogy nem szokott ennyire könnyen megbízni az emberekben, de én, valahogy más vagyok… OLYAN ÉDES *___* Majd egy nem várt kérdés következett:

– Mi ez konfliktus közted és Louis között, láttalak benneteket az eredményhirdetés után és a folyosón is? – nézett rám immár a házunk előtt parkolva.

– Figyelj, én most erről nem szeretnék beszélni köszönöm a fuvart meg mindent, de mennem kell….

– Ne haragudj bocs, ha, megbántottalak, nem akartam! De ugye holnap jössz? Érted jövök,majd írok egy üzit oké?

– Persze ott leszek – mosolyogtam és adtam egy puszit az arcára majd bementem a lakásba, ahol a szüleim ölelése fogadott. Ezután még fogadtam pár gratulációt tartalmazó telefonhívást és a múlt keserű emlékein rágódva feküdtem le aludni                    

SZERPLŐk-->mert az is kell

Sziasztok!!

Nah szóval nagyon-nagyon régen volt a prológus (azóta blogger váltás is történt meg hasonlók) ezét úgy döntöttem, normálisan elkezdem és hamarosan felrakom az első fejezetet. Addigis bemutatom a szereplőket.....                                            

                                                                                               Puszi: Gicca

STEPHANIE NICOLE:

Ő lenne a főszereplő csajszi. 17 éves a 2011-es X-factor énekesnője. Igen gazdag családból származik, anyukája egy híres magazin főszerkesztője, apukája pedig kőkemény üzletember.

Doncasterben él a szüleivel majd a tehetségkutató miatt Londonba költözik.

        

 ONE DIRECTION:

ZAYN, LOUIS, HARRY, LIAM, NIALL KI NE ISMERNÉ ŐKET?? ;)

 LEAH ALLWRIGHT: 

a BIZONYOS LEGJOBB BARÁTNŐ, AKINEK TÖRTÉNETESEN A MODELLKEDÉS AZ ÉLETE..;) 

                                                                   

LARRY SMITH:

Steph exe akivel egy hülyeség miatt szakítottak. Larry még mindig nagyon szereti Stephaniet, de ez az érzés nem igazán kölcsönös. Annyi biztos, hogy  a történetben a fiú megjelenése eléggé fel fogja kavarni az állóvizet.