4. fejezet

Haliii!
Itt az új rész és hát büszkén mondhatom hogy nem egyedül írom a blogot! Dorcii segít mindenben ezért big thx!! A részről annyit, hogy furii.. :/ De olvassátok, komi ,meg minden ilyesmi!
                                                        Puszkó: Gicca

                                      „- Te mikor szerettél belém? (...)
   - Amikor nem tudtam, melyik a te szád és melyik az enyém.”

*másnap reggel*

– Aa fúú Istenem! Szétdurran a fejem…. Nem igaz semmire nem emlékszem annyi maradt meg, hogy leültünk felelsz vagy merszezni és onnantól teljes képszakadás… Soha nem voltam még ennyire részeg… Valamint még van egy kérdésem – agyaltam magamban– első: mit keres Zayn mellettem?? Oké én örülök a legjobban neki, hogy egy ilyen cunci mókus mellett ébredhetek, de akkor is az elég aggasztó, hogy egy szál bugyiban fekszem Zayn ágyában, miközben elhatároztam, hogy nem leszek közönséges. Nagyon remélem, hogy nem történt semmi mert könyörgöm, két napja ismerem. Na mindegy, ezt még megbeszélem vele, hátha ő többre emlékszik mint én. Addig is belebújok a tegnapi ruhámba. Hmm… Menő. – jó.. túl sokat kattog az agyam ebből elég!!!!

Azzal kiléptem a szobámból és a konyha felé indultam, ahol ilyen kihívás elfogadva fejjel fájdalomcsillapítót kezdtem keresni.

– Tessék, itt van a többi elfogyott! – nyújtotta felém a gyógyszert Lou.

– Na, ide figyelj Louis Tomlinson. Már egy párszor a tudomásodra hoztam, de most még egyszer,s utoljára elmondom, hogy rohadtul nem érdekelsz, és rohadtul nincs szükségem a segítségedre. Értsd meg, ha ketten élnénk az egész Földön és én haldokolnék és te lennél az egyetlen ember, aki meg tud menteni én inkább a halált, választanám – olvastam kegyetlenül a képébe a rendkívül súlyos szavakat.

– Basszus Steph de most miért kell ezt …? –  kezdte de én hátat fordítottam neki és dühöngve felrohantam Zayn szobájába. Az alvó cunci mókusról megfeledkezve elég erősen bevágtam az ajtót mire ő felriadt.


/ZAYN/

– Rühellem, ha felkeltenek!! Biztos ez a hülyefej Harry volt már megint… Mi a francért kell egyfolytában ajtót csapkodni? Senki nem bír csendben maradni, amikor alszom? – agyaltam de amikor kinyitottam a szemem és meg láttam azt az arcot minden haragom elszállt. Ő az az ember aki bármikor, bárhogy felkelthet. Sőt akármit csinálhat velem.. Milyen érdekes, hogy én a Bradford badboy, a kemény gyerek is egy egyszerű lánytól elgyengülök.

– Nagyon sajnálom Zayn nem akartam tényleg, véletlen volt! – mentegetőzött. Eszembe jutott a tegnap este minden pillanata. A csókjai az érintése a legjobb éjszaka, amit valaha átéltem.

– Semmi, baj rá se ránts kislány! – tápászkodtam fel miközben azon gondolkodtam, hogyha tényleg Harry keltett volna fel, most mekorra cirkuszt csapnék.

– Figyelj!  Van valami amiről nagyon fontos lenne beszélnünk! – közben leült mellém az ágyra. Meg mondom őszintén kicsit megijedtem mert tényleg komoly lett a hangja.

– Mondd nyugodtan!

–Hát, arról lenne szó, hogy tudod a tegnap este.. Ugye nem történt semmi, mert én nem emlékszem? De kérlek mondd azt, hogy nem! Én nem így szoktam elkezdeni egy kapcsolatot vagy bármit hogy belecsapok a közepébe. Az pedig már csak hab a tortán, hogy tök részegen, és ha le is feküdtünk nem emlékszem semmire. Komolyan mondom megőrülök és közben elsüllyedek szégyenemben, ha egyáltalán lehetséges ez. – hadarta majd abban a pillanatban kitört belőle a zokogás. – Ne érts félre nem veled van a baj, csak érted én nem így szeretném, és nem ilyen körülmények között. – most már zokogott. Én pedig magamhoz szorítottam a síró szépséget és rázkódó hátát simogatva mondtam ezt neki:

– Sssshh! Nyugi nem történt semmi! Mindenre emlékszem, felelsz vagy mersz után táncoltunk aztán felhoztalak, mert nagyon be voltál állva és aludtunk – hazudtam rezzenéstelen arccal. (Voltak nekem is homályos részek, de abban száz százalékig biztos vagyok, hogy lefeküdtünk.)

– Biztos?

– Igen, de menj, rakd, rendbe magad, majd azután még beszélünk! – pusziltam meg és a kezébe nyomtam az én cuccaimból néhányat, hogy ne a tegnapi ruhájában feszítsen, majd a fürdőhöz kísértem és rázártam az ajtót. A következő pillanatban eszeveszett tempóban rohantam Liam szobája felé, és kopogás nélkül rányitottam a kockuló barátomra az ajtót.

– Haver, segítened kell, én nem vagyok normális!

– Kopogni művészet? – fordult el a laptoptól. – De mondd mi a baj?

– Az, hogy konkrétan nem vagyok komplett. Letagadom az előtt a csaj előtt aki tetszik, hogy lefekeküdt velem, csak azért, hogy ne okozzak fájdalmat neki. De ez mi gáz már… Nem?

– Jesszus te meg Steph?? – kérdezte csodálkozva

– Honnan tudod, hogy bejön? És hát igen…

– Az mindegy és tényleg hülye vagy! Minek tagadod le? Szegény csaj azt se tudja mi történt te meg lazán a szemébe hazudsz...-.-"

– De hidd el, ha elmondanám neki, máshogy viszonyulna hozzám és végképp semmi esélyem nem lenne nála. De valahogy muszáj  megmutanom, hogy szeretem. Mit csináljak?

– Mondjuk ez igaz, főleg, hogy ő olyan jó kislánynak tűnik. Mondjuk ha már egyszer letagadtad, most nem mehetsz oda, hogy bocs rosszul emlékszem, jó voltál tegnap este... Inkább vegyél neki valamit, és írasd rá, hogy mit tudom, én I like you.

– Már akkor miért nem I love you?! o.O

–Hogy mondjuk ne tűnj túl nyomulósnak. A kedvellek első ajándéknak, jobb mint a szeretlek.  

–Liam, te egy zseni vagy, köszönöm! – pacsiztam le vele, majd felöltöztem és óvatosan kilopóztam a házból. Beültem a kocsiba, majd a kapucnit gondosan a fejemre húzva elindultam a legelső bevásárló központ felé

/Stephanie/



– Zayn, figyelj.. én…– de amikor benyitottam a szobába senki nem volt ott. Hmm biztos lement, de akkor észrevettem, hogy se a táskája se a telója nincs a helyén. Hova ment ez ilyenkor? Mindegy megvárom, szemétség lenne itt hagyni, a tegnapi buli után. Meg amúgy is van egy csomó dolog, amit meg kell beszélnünk. Addig is megkeresem a többieket, tuti rohadt szarul vannak ők is. – majd elindultam le a lépcsőn de a nappaliban egy öltönyös fickó ült.

– Jó reggelt! – köszöntem.

–  Barátnő hátsó ajtó öltözz be és menekülj, rokon első ajtó, bár napszemüveg nem árt, egy éjszakás kaland kövesd az első utasítást! Ja és dél van kiscicám! – ekkora taplót én csak köszöntem ez meg... Maradj nyugodt Steph maradj nyugodt!

– Ööö… én egyik sem vagyok. Én csak Zayn-t várom. – ekkor felém nézett mert a hangsúlyom nem éppen a legkedvesebbre sikerült.

–  Á tudom ki vagy… Te vagy az X-es kiscsaj… Szóval Zayn hmm nem könnyű vigyázz vele.. Mondjuk amikor reggel találkoztam vele eléggé ki volt virulva… Gondolom jól telt az éjszaka – röhögött mint egy fakutya.

–  Jajj Richard, hagyjad már! Danielle-nek tegnap eleget húztad az agyát – jött le a lépcsőn Liam és Niall. – Inkább az elő zenekaron törd a fejed, mert még nincs semmi ötlet és a turné két hónap múlva kezdődik. – replikázott Niall.

–Jól van, azon vagyok, csak… Héjj kislány te mit tudsz? Énekelj valamit! Ha úgy is úgy összemelegedtetek Zayn-nek akkor ő lenne a legboldogabb, ha te lennél az első számú előzenekar jelölt. – leütöm ezt az embert, de az ajánlata kecsegtető.

– Nincs köztem és Zayn között semmi, de az ajánlatát még megfontolom – válaszoltam.

– ÚRISTEN AZ DE JÓ LENNE! – ordította egyszerre Liam és Niall. Egyem meg a szívüket.

– De viszont jó lenne, ha itt és most énekelnél valamit. Mert nem megyek selejttel sehova én nem Zayn vagyok– röhögött megint Tapló bácsi, de ezt a beszólását már elengedtem a fülem mellett.

– Itt és most? De mégis mit énekeljek?

– Ami eszedbe jut de HARRY LOUIS GYERTEK LE! –ordította mire a jelen pillanatban kócos göndör, és hú de felrúgnám lesétáltak a lépcsőn.

– Mi van? – kérdezték egyszerre.

– Gyerekek! Én egy zseni vagyok olyan elő zenekart találtam nektek! Meghallgatjuk mit tud aztán, döntünk. Zayn nem kell.. ő..

– KUSS! – kiáltotta egyszerre Liam és Niall.

– Jól, van, na! Hol az a mikrofon, amivel próbálni szoktatok? Áh meg is van! Itt van. Zene nincs, ha profi vagy megoldod. – esküszöm flegmábban nem is lehetne.

Rövid gondolkodás után belekezdtem az első dalba, ami eszembe jutott. Ahogy a számhoz emeltem a mikrofont 10 érdeklődő szempárral találtam szembe magam.

–  How you choose to express yourself, It's all your own and I can tell,It comes naturally, it comes naturally. You follow what you feel inside, It's intuitive, you don't have to try, It comes naturally, mmmm it comes naturally...– énekeltem mindent beleadva. Reméltem, hogy a hangom elnyeri tetszésüket, és rábólintanak, arra hogy velük tartsak a turnén. Ahogy a végére értem, mind a négy srác füttyögni, kiabálni és tapsolni kezdett. Esküszöm nem hiszem el, hogy a menedzserük is elismerően bólogatott.

–Nem csak elbűvölő, hanem a hangja is csodálatos.

– Zayn!! Te hol voltál? – ugrottam a nyakába.

– Beszélnünk kell! – súgta fülembe.

–Na kell az, a munka vagy nem? Ne turbékoljatok, gyere ide kicsilány és beszéljük meg! A hangod kitűnő, a kérdés, hogy, ha a One Direction elő zenekara leszel, bekerülsz rendesen a show biznisz világába, és megállod-e ott a helyed?. Saját, számok klippek, bulik, minden a fiúkkal karöltve. Természetesen külön karriered lesz, de az 1D-t egy ideig testvérként, barátként satöbbiként kell szeretned. Gondolkodási időd, nincs úgyhogy most kell döntened. Teljesen véletlenül itt a papír szóval szignálod vagy sem? – hadarta Richard.

– Hát, mivel ez egy fantasztikus lehetőség én úgy gondolom, elfogadom, és köszönöm.

– Jajj Stephanie ma ezt megünnepeljük – ugrált Harry.

–  Engem hagyjatok ki ebből – röhögtem, miközben aláírtam a papírt. Ahogy letettem a tollat egy kéz kulcsolódott a csuklómra és a szoba felé húzott. Természetesen Zayn volt az, és arcán az izgalom jeleit véltem felfedezni. A szobájába mentünk és leültünk az ágyra egymással szembe. Háta mögött valamit motoszkált,( és rájöttem, hogy csak a seggét vakarta--- najónem  xD ) és a következő pillanatban egy kis piros táskát nyomott a kezembe.

– Tessék ezt neked vettem azért ilyen, mert nem akarom, hogy azt hidd, nyomulok. Nagyon tetszel nekem és úgy érzem te több vagy nekem, mint barát. És és és én kedvellek, senki iránt nem éreztem így már fogalmam sincs mi óta. Te minden mozdulatoddal megdobogtatod a szívem, és azt hiszem Stephanie Nicole, hogy annyira beléd estem, hogy onnan kiesni lehetetlen –  hadarta de az utolsó szavakat, már a tagoltabban mondta. Mukkani se bírtam. A táskában lévő Gucci by Gucci parfüm, amibe bele volt gravírozva, hogy I like you halk puffanással landolt az ágyon. A számat Zayn szájára tapasztottam. Majdnem, olyan volt, mintha halottam volna a gondolatait és éreztem volna az érzéseit. Éreztem, hogy ő az idők végezetéig a karjaiban szeretne tartani és mindentől meg akar óvni. Nem tudtam, arra gondolni, hogy valaha csókunk megszakadjon. A menyországban éreztem magam, ahol épp a desszertet szolgálják fel. Végül Zayn szakította meg a csodálatos percek mámorát majd megkérdezte.

– Most már hivatalosan is megkérdezem, Stephanie leszel a barátnőm? – ajkaimat ismét az övére tapasztottam nem tudtam betelni velük.

– Ezt vehetem igennek? – vigyorgott.

– Asszem’ – motyogtam kábultan.